Akárki akármit is mondd- Erzsébet biztos, hogy szerette a fiát. Tudjuk, hogy Zsófia főhercegné elvette őt tőle, és a szigorú Gondrecourt grófra bízta a nevelését. Úgy gondolom, elsősorban ő volt a felelős Rudolf későbbi haláláért- ő, és nem Sisi. Persze, őt is terheli a felelősség, de annyi bizonyos, hogy minden akkor dőlt el, amikor Zsófia másra bízta a gyerek nevelését. 
Ahogy nőtt a kicsi, egyre többet vártak el tőle- például öt nyelven kellett tanulnia már hét évesen-, ami nem tett jót a fejlődésének. Ferenc Jószefnél talán ezek a nevelési elvek beváltak, mert neki oylan természete volt, Rudolf viszont inkább az anyjára hasonlított ezen a téren.
Mivel nem voltak annyira közel egymáshoz, mint például Sisi Mária Valériával, a viszonyuk sem mondható felhőtlennek. Inkább azt lehet mondani, hogy a fiú nem annyira ismerte az édesanyját. Szegény, megtört lelkű férfi vált Rudolfból, aki igazán még saját magát sem tudta kontrollálni.

Tény viszont, hogy amikor Rudolf 1889-ben, tisztázatlan körülmények között meghalt - valószínűleg öngyilkos lett -, Erzsébet mélységesen meggyászolta. Mégiscsak a fia, az egyetlen fia volt- akit nem tehetett boldoggá, mert nem volt ahhoz elég ereje, hogy szembeszálljon a császári udvarral.