Igen, Sissi verseket is írt (pl. Magyarországhoz, Bajorországhoz)
Íme néhány:

Ó bár királyt adhatnék néktek
Ó, Magyarország, szép világ!
    Tudom én, élsz gyötro láncon.  
    Úgy levenném én rabigád,  
    Kezem, lásd, nyújtani vágyom.  
    Haza, s szabadság: sok dalia  
    Ezekért ért oly bús véget.  
    Kötelékünk bár fonódna ma,  
    Királyt adhatnék néktek!  
    Magyar hadd lenne, hadd e-honbeli 
    hős  
    Vas a karja, tiszta a híre,  
    Derék értelmu férfi, erős,  
    S csak a földért verne a szíve.  
    Alkotna szabad magyar hazát,  
    Örökre - legyőzve az átkot!  
    Itt osztaná örömét-bánatát,  
    Így lenne hű királytok! 

Ujjongva. Letörve.

Ujjongva lelkem nagy magasra hág, 
Hogy zengve Urát dicsőítse ott, 
Ki fönn vezérli s szent parancsot ád, 
Követnie a Hajnalcsillagot. 
S letörve lelkem gyakran porba hull: Jehova 
műve oly nagy, szörnyű-szép! 
Megsemmisülve, gyámoltalanul 
Ugyan ki merné vetni rá szemét? 
Vad tengertáncban térdre kényszerül 
S imádkozik az embernek fia: 
Ha tajték csapkod, zúg körös-körül, 
Az Istent sejti karnyújtásnyira. 
De bent, a templom fülledt, szűk zugán, 
Mint fecske, hogyha falba ütközött, 
Lehull a lélek, bódultan, bután: 
Csak ott kinn szárnyal ég és föld között! 

Ne feddjetek meg érte, emberek: 
Kétségek közt megtorpanok, letörve, 
Hős tófenékre bízom testemet, 
S lelkem jövőnknek titkán csüng örökre. 

Ha meg-megálltok majd a tó felett, 
Nem lent a mélyben lelhettek meg engem; 
A mennyel nézzetek farkasszemet 
S füleljetek: nem onnan szól-e lelkem? 

Sokáig néztem, hogy hab habra hull 
A zöld vizen, mormolva és igézve, 
S kisértett ellenállhatatlanul 
Tündérleányok bűvölő zenéje. 

A tó susogta halkan, a habok 
Szavával: "Jöjj, pihenj meg zöld ölemben! 
A megfáradt test jó ágyat kap ott, 
S lelked csapong majd féktelen, kötetlen!"