Sissi élete

Gyermekkora:

Erzsébet bajor hercegnő – teljes német nevén Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach, becenevén Sissi – Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő nyolc gyermeke közül harmadikként született 1837. december 24-én Münchenben. Szülei unokatestvérek voltak. Apja, Miksa József herceg a Wittelsbach-ház szerényebb, nem uralkodó oldalágából származott.
Hét testvéréhez hasonlóan az udvartól távol, Münchenben és nyaranta a családja birtokában lévő Possenhofen kastélyban nőtt fel.

1853-ban elkísérte édesanyját és nővérét, Ilona hercegnőt Bad Ischlbe, Zsófia Friderika főhercegnéhez (aki anyai nagynénje volt), hogy találkozzanak unokatestvérükkel, Ferenc József császárral, akit Ilona hercegnő férjéül szántak. Ferenc József azonban Ilona helyett Erzsébet hercegnőt választotta. Eljegyezték egymást, és 1854. április 24-én este hét órakor Bécsben összeházasodtak.

A császári udvarban

A megismerkedés és az esküvő között eltelő egy évben Erzsébetnek rengeteget kellett tanulnia. Neveltetésében és képzésében hatalmas hiányosságok voltak, hiszen nem szánták trónra, a legkevésbé a Habsburg Birodaloméra. Az egyik legfontosabb Ausztria történelme volt, melyet Majláth János magyar gróf, történettudós tanított neki. Megtanulta ugyan a társasági illemet, azonban Európa egyik legkonzervatívabb udvarának merev etikett-előírásai nem tudta és nem is akarta elfogadni.

Az ifjú császárné bécsi tartózkodásának első napjától kezdve boldogtalannak érezte magát a merev és szigorú bécsi udvarban, amit Erzsébet számára anyósa, Zsófia főhercegné testesített meg. Férjével keveset lehetett együtt, hisz lefoglalták a mindenkori államügyek.

Anya

Az alig 16 évesen asszonnyá lett Erzsébet igen korán teherbe esett. 1855. május 5-én szülte meg első gyermekét, Zsófiát, majd 1856. július 12-én Gizellát. 1858. augusztus 21-én született meg a régóta várt trónörökös, Rudolf koronaherceg.

Házassága lassan kezdett tönkremenni, részben anyósa és az udvar befolyása, részben Erzsébet és Ferenc József eltérő életfelfogása és egyénisége miatt. A császárnén, aki gondjai elől már házassága első éveiben is magányba és betegeskedésbe menekült, 1858-ban rejtélyes betegség vett erőt. Orvosa levegő- és környezetváltozást tanácsolt neki. 1859-ben elhagyta a császárt és elutazott. Több hónapot töltött Madeirán és Korfu szigetén. Ezután Velencébe ment tovább, hogy egyedül lehessen.

Visszatérés

Utazásairól 1861-ben tért vissza a bécsi udvarba eléggé megerősödve szellemileg ahhoz, hogy néhány jelentős dologban keresztülvigye akaratát Zsófia ellenében. Egyre kevésbé volt hajlandó elfogadni korábbi helyét az udvarban. Már nem volt az a kislány, aki számára ismeretlen és rettegést keltő környezetbe került; fokról fokra kezdett ráébredni, hogy milyen magas pozícióban van: ő a császárné, a birodalom első asszonya.

1863-ban magyar tanárt fogadott azzal az elhatározással, hogy komolyan megtanul magyarul, egy év múlva pedig már magyar társalkodónőt vett maga mellé Ferenczy Ida személyében, amivel sikerült komoly bonyodalmat okoznia az udvari etikettben. Az udvar hölgyei Ferenczy Ida nem megfelelő származását kihasználva igyekeztek minél jobban megalázni a magyar nőt, ezért Erzsébet férjénél kijárta, hogy bizalmas barátnőjét kinevezzék brünni alapítványi hölggyé. Az a nő, aki máig sem tisztázott körülmények között került fel az ajánlott hölgyeket tartalmazó lista aljára, a császárné igaz, melegszívű barátnőjévé vált. Bizalmas kapcsolatukat leveleik, és a kívülállók számára sokszor érthetetlen, apró kis célzásaik, utalásaik is elárulják. Ferenczy Idának nem kis része volt abban, hogy Erzsébet elsősorban a magyarok királynéjává akart válni.

Erzsébet kitűnő politikai érzéke ellenére ritkán avatkozott bele az államügyekbe.

A kiegyezés után

1868. április 22-én megszületett negyedik gyermekük, Mária Valéria főhercegnő. Sissi a politikától a magyar koronázást követően teljesen visszavonult. Császárnéi kötelességeiről szándékosan nem vett tudomást, s kizárólag az önmegvalósításnak élt. Bármennyire művelt nő is volt, valójában főleg szépsége segítette abban, hogy felülemelkedhessen a bécsi udvar – szemében – kicsinyes nyüzsgésén. Innen nagyrészt az utazás, a lovaglás és kedvenc gyermekének, Mária Valériának nevelése töltötte ki idejét.

Életének kétségtelenül legnagyobb tragédiája a trónörökös halála. Rudolf főherceg 1889-ben Mayerlingben elkövetett öngyilkossága olyan sokkhatással volt rá, hogy azt követően már semmiféle becsvágyat nem mutatott, hivatalos megjelenéseinek számát még jobban csökkentette. Bokáig érő haját levágatta, és élete végéig nem tudott szabadulni a lelkiismeretfurdalástól, hogy nem tudott olyan viszonyt fenntartani a fiával, amire szükség lett volna. Hangulata és idegállapota egyre rosszabb lett, spiritiszta hajlamai felerősödtek, többek között ebben keresett menekülést depressziója elől. Keveset tartózkodott Bécsben. Utolsó éveit utazgatással töltötte, feketébe öltözve, „mater dolorosa”-ként vándorolt inkognitóban, Hohenembs grófné néven. Főleg Görögországban, Korfu szigetén időzött, ahol felépíttette magának az Achilleion kastélyt.

A merénylet

1898. szeptember 10-én Genfben tartózkodott. Kísérőjével, Sztáray Irmával a Genfi-tó partján hajókirándulásra igyekezett, amikor egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista egy hegyesre fent reszelővel szíven szúrta.

Emléke

Erzsébet a magyar történelem egyik jelentős alakja. Mára újra felerősödött a Sisi-kultusz, rengeteg „rajongója” van a királynénak.
Bár Erzsébetnek a Monarchia politikájára kifejtett hatását nem szabad túlbecsülni, a 20. században valóságos ikonná vált. A köztudatban szabadságvágyó, tragikus alakként él. Számtalan közterület, intézmény, sok műalkotás: regény, film és színdarab állít emléket alakjának.